Napjainkban a kandallót az egyik leghangulatosabb és legízlésesebb fűtőberendezésként tarthatjuk számon. Rengetegféle színvilágban és dizájnban kiépíthető, így a rusztikustól egészen a modern minimalista stílusig szinte minden előfordulhat. Mostani népszerűsége ellenére azonban egyáltalán nem egy mai találmány.
A hideg elleni küzdelem érdekében őseink tűzrakás céljára gödröt ástak otthonaik központi területein, melyet kövekkel raktak ki. A kövek között kisebb rést hagytak, hogy azon keresztül távozhasson el a füst. Idővel aztán – hogy a füst ne a lakótérben terjedjen – a tetőn is rést hoztak létre közvetlenül a sütő- és fűtőhely felett. Az Ókori Rómában volt számottevőbb fejlesztés az építmények fűtését illetően. Pincéikben kemencéket építtettek, melyek hőjét csöveken át vezették a központi fűtőhelyiségbe, mely így az a feletti szobáikat fűtötte. A füst csökkentésére először vízbe áztatták a fűtésre szánt fákat, hosszadalmasabb szárítást követően pedig végül olajjal kenték be őket. A görögök a mai padlófűtéshez hasonlóan szenes táplálású csöveket helyeztek el a padlóba, így melegítve helyiségeiket a hidegebb időszakokban.
A 13. század elejétől kezdtek megjelenni az első kéményszerű építmények, melyek tölcsér alakban kiszélesedő csövek voltak a fűtőhely és a tető között. Ezzel a módszerrel sokkal irányítottabban tudták kivezetni a füstöt otthonaikból. A napjaink kandallóihoz igen hasonló fűtőberendezések csak ezt követően kezdtek kialakulni kastélyokban, várakban. Ezeket a nyitott kandallókat többnyire a nagyobb termekbe építették ki, ezért valójában nem rendelkeztek igazi fűtőértékkel. A nyugat-európai kandallók tehát inkább a tekintély kivívására szolgáltak, melyből adódóan rengetegféle kialakítású remekmű született. Ezzel szemben Kelet-Európában az erőteljesebb hőleadó képességgel bíró cserépkályhák terjedtek el szélesebb körökben.
A kandalló, mint igazi fűtőberendezés és egyben ízléses lakberendezési elem igazán csak a 20. század végétől kezdett elterjedni. Ekkortól már nem csupán az elit vagy nemesség köreiben, hanem polgári rétegekben is igen közkedveltté vált. Franciaországban az 1970-es évektől indult el a zárt tűzterű öntvény kandallók gyártása, melyeket egészen napjainkig a legközismertebb formáját képező kandalló betétekként tartunk számon.
A mai kandallók a fűtéstechnológia folyamatos korszerűsítésének köszönhetően kiváló fűtőértékkel rendelkeznek, mely mellett a káros anyag kibocsátásuk is minimális értékre redukálódott. Funkciójukon túl pedig házak egyedülálló, monumentális elemét képezhetik, utánozhatatlan hangulatot generálva.