Kemence
Ahogy a kandallót az egyik legrégebbi fűtőberendezésként, úgy a kemencét az egyik legősibb tűzhelyként funkcionáló építményként említhetjük meg. Sütésre, főzésre és különféle élelmiszer-feldolgozó folyamatok kivitelezésére hozták létre, melynek tüzelőanyaga legtöbb esetben a fa. Az ókori Római Birodalomban már léteztek a kemencékhez hasonló építmények, ám mai verziójuk hozzávetőlegesen a 13. században alakult ki. Hazánkban is igen nagy népszerűségnek örvendett, így nem véletlen, hogy az úgynevezett búbos kemencét kifejezetten magyar találmányként tartjuk számon. A beltéri kemencékhez kémény csatlakozik, az égéshez a helyiségbe bevezetett levegőt használják. A nagyobb méretű kemencék alaprajza inkább szögletes, míg a kisebbeké ívesebb. Léteznek úgynevezett tűzhelyes kemencék is, melyek a sütőtér mellett egy főzőlapokkal kiépített tűzhelyet is tartalmaznak. A kültéri kemencék speciálisabb verziói bármely évszakban lehetőséget nyújtanak sütésre, főzésre, grillezésre. A hagyományos ételek, mint a kemencés lángos vagy a parasztkenyér elkészítése mellett akár pizzasütésre, illetve zöldségek, húsok, sajtok grillezésére is hasznosíthatók.