Hazánkban a cserépkályha készítés mestersége igen gazdag hagyományokkal rendelkezik. Alapjai a fazekassághoz köthetőek, ezért is alkalmaztak a falusi cserépkályháknál edények formájára hasonlító kályhaszemeket. Ezek többnyire szögletes vagy háromszög alakúak voltak, melyek egymás mellé rögzítésével sokkal egységesebb, esztétikusabb eredményt tudtak létrehozni.
A cserépkályha kialakulása a 12-13. század környékére tehető, Közép-Európa területére. A hosszan tartó, hideg telek okozta problémák megoldására német és svájci mesteremberek fejlesztették ki a cserépkályhák ősét. Felismerték ugyanis, hogy a nyitott tűztérrel és nagy huzatigénnyel rendelkező kandallókkal nem elég hatékony a fűtés. Ennek kiküszöbölésére egy zárt tűzterű fűtőberendezést alakítottak ki, melynek füstjét a kéményen át vezették ki az épületből. A kályhák zárt rendszerüknek köszönhetően kevesebb huzatot igényeltek, lassabban égett bennük a tűz, amelynek így több ideje volt leadni a meleget.
A kályha szerkezete eleinte agyagból készült, melyre cseréptányérokat rögzítettek a fűtési energia növelése érdekében. Később kifejezetten a kályhaépítés céljára kályhaszemeket fejlesztettek ki, melyekből alakultak ki a napjainkban is használt égetett kerámiából készített kályhacsempék. A mázas kerámia burkolat nem csak a fűtőértéket növelte, hanem a fűtőberendezés esztétikus mivoltát is. Az egyedileg kidolgozott, mindig az adott korszak stílusának megfelelően díszített kályhaszemekkel igazi mesterművek készültek. Emellett természetesen a kevésbé tehetős, falusi embereknél is elterjedt ez a fűtési megoldás, melynek következtében jöttek létre az úgynevezett búbos kemencék és a falazott, szemes kályhák is. Ezek kevésbé díszes építmények voltak, azonban skanzenekben, tájházakban a falusi életmódot szemléltetve, alapvető kiállítási tárgyként tekinthetők meg mind a mai napig.
A cserépkályhával történő fűtés leginkább a 15. században terjedt el, főleg Németország, Lengyelország, Csehország, Svájc és persze Magyarország területén. Minél szélesebb körökben vált ismertté, annál több fejlesztéssel gazdagodott. Ez leginkább az építéshez használt alapanyagokban, és természetesen a kivitelezési technikában mutatkozott meg annak érdekében, hogy növeljék a kályhák fűtő teljesítményét. Politikai és társadalmi változások következtében viszont egy időben majdnem eltűnni látszott a cserépkályha készítés mestersége. Sajnálatos módon számtalan cserépkályha kötött ki emiatt törmelékként a szemétdombokon, azonban napjainkban ismét növekedést mutat népszerűségük. A rusztikus vonal mellett már modernebb, színesebb darabok is születnek, varázslatos hangulatot teremtve egy családi ház központi helyiségének.