Elsőre egyszerűnek tűnhet egy kemence használata: tüzet kell gyújtani, bemelegíteni, majd kezdődhet is a sütés-főzés. Mindezeket azonban úgy is meg lehet tenni, ha nem figyelünk oda apró, de annál fontosabb dolgokra, melyekkel gyorsabban, hatékonyabban tudjuk igénybe venni a kemence nyújtotta lehetőségeket, annak élettartamának hosszú ideig történő megőrzése mellett.
Már önmagában tüzet gyújtani is lehet így-úgy próbálkozva, egyszer majd sikerül alapon, vagy szakszerűen, betartva bizonyos feltételeket, követve egy jól kidolgozott folyamatot. Ennek tekintetében az első és legfontosabb lépés a megfelelő tüzelőanyag használata. A tűzifának ugyanis száraznak kell lennie, maximum 20% nedvességtartalommal szabad rendelkeznie. Az ennél nedvesebb fa valójában alkalmatlan a tüzelésre: rosszul fog égni, inkább füstölni fog, mint fűteni. Arról nem is beszélve, hogy az elpárolgó vízgőz a kemencének sem tesz jót, sokkal nagyobb mennyiségű korom fog lerakódni a kéményében, valamint magasabb lesz a károsanyag kibocsátás értéke is, mellyel környezetünket szennyezzük. A jól kiszárított fával tehát gyorsabban lehet tüzet rakni, sokkal nagyobb fűtőértékkel bír, és számottevő mértékű, füstölgő vízgőzzel sem kell számolnunk. Talán evidens, de a tüzelésre szánt fa nem lehet festett, laminált vagy lakkozott. Régi, szétbontott bútorokat még csak eszünkbe se jusson ilyen célra felhasználni.
A begyújtás megkönnyítése érdekében használhatunk papírt, nem színeset, nyomtatottat vagy bevonatosat, hanem csak és kizárólag natúrt. Az egyre inkább elterjedt begyújtó kockák használatát is mellőzük inkább, vegyszer és különféle szintetikus anyag tartalmuk miatt, melyek nem tesznek jót se a kemencének, se az egészségünknek. A kézzel összébb tömörített papírdarabokat tegyük tehát alulra, melyre vékonyabb, kisebb fadarabokat helyezzünk első körben. Ezt – a kemence szélénél kialakított – kis rakást gyújtsuk meg. Amikor úgy értékeljük, hogy stabillá vált ez a kis tűz, elkezdhetünk rápakolni nagyobb fadarabokat. A kemence felfűtése során mindig ügyeljünk a fokozatosságra, kíméletességre. Törekedjünk a kisebb tűz hosszú távú fenntartására. Eleinte éghet egy picit nagyobb lánggal, hogy a kemence falai is optimális mértékben felmelegedjenek, azonban amint ez megtörténik, kicsit toljuk beljebb a rakást, egyengessük el. A tüzet érdemes először a sütési felülettel ellentétes oldalon kezelni, majd körülbelül fél órával később ketté oszlatni, hogy mindkét oldalt egyenletesen melegítse. Végül ellenőrizni kell, hogy elértük-e az ideális sütési hőfokot. Kelt tésztáknál ez maximum 220 C˚, húsoknál viszont ennél magasabb hőfokra lesz szükség. A hőmérsékletről erre a célra kifejlesztett hőmérő segítségével bizonyosodhatunk meg.